Az első budapesti fellépésekor megőrjítette Észak-Budát, soha nem láttunk még komplett afrikai bandát mindenki hangján énekelni egy személyben - nem tudom, pontosan hol volt ez a koncert és mikor, de jó rég és azóta vagyok őrült -, 2006-ban a Szigeten elővetette a kulcscsomókat és a feje fölött kulcsokat csörgető közönség, szimfonikus zenekarrá érett az ő karmestersége által. 2008-ban a Millenárison Edith Piafot figurázta ki a cappella.

 

Ez a nő valami jó ügy érdekében énekel és a zenéjének hallgatása közben jobb emberek leszünk. Ő egy híd Afrika és Európa között, a szegénység elleni harcban, az emberi jogokért - az Orvosok határok nélkül, a CARE és az ENSZ független segítségeként. Kongóból, apja meggyilkolása után Belgiumba költöztette a családot a zenét a hétköznapok szerves részeként ünneplő mamája, aki nem engedte a gyerekeit tévézni, így a zenecsinálás lett otthon a hobby. A tinédzser Marie Daulne gyökereinek felkutatása miatt tért vissza Kongóba, egyáltalán nem tartotta magát még zenésznek akkor. Ahogyan a saját honlapján idézik tőle, „Amikor elmentem Kongóba, nem gondoltam magamat zenésznek. De ott voltam és álltam az erdő közepén, azt a zenét hallottam, amely átszőtte a legkorábbi emlékeimet az életemből, és olyan volt ez, mint megszínezés, egy fény. Megvilágosodás.”

 

 

1990-ben alapította meg Daulne négy másik énekessel együtt a Zap Mama legelső formációját, a női a cappella kvintettet, vagy ahogyan a The New York Times fogalmazott, „az utópisztikus multikulturális álmot.” A második albumot, a Sabsylma-t, Grammy-díjra jelöltek a „Legjobb világzenei album” kategóriában. Talán ezek voltak azok az egzotikus ritmusok, amelyek meghozták a hírnevét Magyarországon is. ’97-ben jött ki a Seven és rajta a szexi Poetry Man, Michael Frantival együtt, közösen. (https://www.youtube.com/watch?v=6xOI6OYXzi0) A lemezeket részletesen fel lehet fedezni a www.zapmama.be-n.

 

2009-ben jelent meg a ReCreation c. album, amelyen Daulne azokat a tapasztalatokat gyűjtötte össze, amelyek az életútjára és a zenéjének formálására addig hatással voltak. Az angol recreation szó kétértelmű, újrateremtést és (fel)üdülést jelent. Több dal az albumon, ismerős művészeket mutat be. A Paroles Paroles-t és a Non non non-t, a „Gyűlölet”-tel betört színésszel, Vincent Cassel-el együtt énekli, a Drifting c. dalban G. Love a meghívott vendég, a „The way you are”-ban a libanoni cigány énekes Bilal. Hú de jó ez az album. Jelölték az NAACP Image Awards, a színesbőrűeket felemelő kitüntetés „Kiemelkedő világzenei album” kategóriájú díjára. A bemutatója csütörtökön (2010. május 27-én) lesz a Millenárison és bízunk benne, olyan érzéki koncert lesz, vagy hallószervi megvilágosodás, mint egy belga kongói nőnek a kongói erdő közepén állni és megérezni a zenét.